Beszámoló a 7. osztály "Határtalanul - a déli végeken" kirándulásáról

Csoportkép

Kíváncsian vártuk a kirándulást, hiszen nagyon örültünk neki, hogy iskolánk pályázhatott erre a kirándulásra, és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek köszönhetően meg is nyerhettük.

2012. április 18-án (szerdán) el is jött az a nap, mikor elindultunk Szerbiába. Aznap voltunk Szabadkán és Zimonyban, mind a két hely nagyon tetszett nekünk. Székelykevén volt a szállásunk. Itt először a Dani panzióban megvacsoráztunk, aztán mentünk a szállásunkra. Mindenki nagyon kedves volt ahogy fogadtak és szép volt a szállás is.

Másnap délelőtt Székelykeve nevezetességeinek megismerése után Torontálvásárhelyre mentünk iskolalátogatásra, majd indultunk Nándorfehérvárra. Az 1456-os török elleni diadal helyszínét bejárva (és egy rövid vihart túlélve) elindultunk haza, majd vacsora után kaptunk még egy meglepetést. A meglepetés egy táncház volt, ami nekem nagyon tetszett, mert hat éve táncolok. Miután mindenki kifáradt, elmentünk a szállásra, és lefeküdtünk aludni.

Harmadik nap először Keve várához látogattunk el, aztán Székelykevétől 20 km-re Szendrő-váránál volt a következő megállóhelyünk. Szendrő vára után Galambóc vára, majd a Kazán-szoros, a Vaskapu erőmű és Traianus hídja volt a látnivaló. Közben megcsodálhattuk Decebál dák király kőbe vésett arcát is a Duna túlpartján lévő román oldalon. Mindezek után (ismét viharban) haza indultunk Székelykevére.

Negyedik nap délelőtt megkezdődött hajókirándulásunk, ami 2 órás izgalmas hajóút volt a Dunán. Mindenki megpróbálhatta kormányozni a hajót, ami nem könnyű feladat. A hajókirándulás után a Bánát D-i részén, a Deliblát, azaz "a magyar Szahara" volt a következő állomás. Nekem személy szerint ez tetszett a legjobban. A legmagasabb homokbucka 170 méter. Homokbuckák után meanderező folyó következett vízimalom helyett focimeccsel, eső helyett tehéncsordával. Este vacsora után, egy verssel, és pár általunk készített aprósággal köszöntük meg szállásadóinknak és a Dani családnak a vendéglátást. Ezután mindenki visszament a szállására és összepakolta holmiját a következő napi hazautazásra.

Végül elérkezett az utolsó nap, amikor reggeli után még egyszer elköszöntünk, és kivittük a bőröndjeinket-táskáinkat és vártuk a buszt. Miután bepakolták a csomagjainkat a busz aljába és felszálltunk, elindultunk hazafelé. Első megállónk Karlóca volt, majd Pétervárad. Nem sokkal később átléptük a szerb-horvát határt. Horvátországban megálltunk Újlakon és Eszéken is a várnál. Majd tovább indultunk és átkeltünk a horvát-magyar határon is. Innen már csak pár óra és hazaértünk. Nagyon érdekes, élményekkel teli kirándulás volt. Sok szép helyen jártunk, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Kunzer Zsófia