Fecsketábor
Augusztus 27-e és 28-a. A napok, melyekre már hónapok óta vártunk. A tábor, mely lehetőséget adott. Lehetőséget a megismerésre, hogy megismerjük a helyet, ahol a következő néhány évet töltjük, és megismerjük azokat az embereket, akik az egész életünket meghatározhatják.
A tábort megelőzően sok-ezer üzenetet váltottunk egymással, az osztály tagjaival, így csütörtök reggel ismeretlen ismerősökként léptük át az iskola kapuját. Kis csapatokba verődve beszélgettünk, a reggeli torna után pedig felfrissülve, kíváncsian ültünk le a kijelölt teremben. Ez volt az első alkalom, ahol együtt volt csaknem az egész osztály, és ezzel együtt elérkezett a bemutatkozások pillanata is. Olykor halk nevetgélés cikázott át a termen, néha végeérhetetlennek tűnő kacajok hangzottak fel, és a kezdeti feszengésből már csak vidámság maradt.
Megkaptuk első feladatainkat is, melyeket közösen kellett megoldanunk, és az új osztályok közötti verseny részét képezték. Néhány pillanatig elgondolkodva meredtünk egymásra, majd egyik percről a másikra, mindenki munkához látott. Plakátot készítettünk, indulót írtunk, és megszerveztük bemutatásukat a többi osztály és a jelen lévő tanárok előtt, ami végül nagyon jól sikerült. Délután mindenféle tantárggyal és az iskolával kapcsolatos feladatsorokat oldottunk meg a parkban. Később sokan a sulinál, vagy annak környékén maradtunk, megvártuk a szülői értekezlet végét, majd kicsit kimerülve hazaindultunk, alig várva a következő napot!
A péntek leginkább a sport- és ügyességi feladatokról szólt, de az eszperente-levél megírása komoly fejtörést okozott mindenkinek, ám ezt az akadályt is sikerrel vettük, csak úgy, mint az addigiakat. Pólót is dekoráltunk, és mire végeztünk, büszkén viseltünk magunkon osztálytársaink aláírásait, az osztályra jellemző motívumokat, valamint az addigra oly sokat jelentő „9/D” feliratot.
A tábor során végig saját verseny-szellememet láttam tükröződni a társaimon, és saját örömömet láttam viszont arcukon, amikor hangos üdvrivalgással és tapssal köszöntöttük a tábori verseny eredményét: Győzött a 9/D!
Attól a pillanattól fogva biztos vagyok benne, hogy életem eddigi legjobb döntése volt a Munkácsy Gimnázium, amely két nap alatt egy összetartó, összetartozó közösséget varázsolt szinte idegen emberekből, és elindított minket egy csodálatos, lehetőségekkel teli úton! Köszönjük!
„Mi vagyunk a 9/D,
Mindig szép és boldog légy!
Zenélünk és sportolunk,
Táncolunk és lovaglunk.
Verset írunk, rajzolunk,
Ha kell, akkor tanulunk.
Szárnyalunk és repdesünk,
Jó jegyekért küszködünk!
Mindenkit elbódítunk,
A Gimit meghódítjuk!
Munkácsy a mi várunk,
Ez volt eddig az álmunk!
Most már végre teljesült,
Fecskék vagyunk, megjöttünk!”