Erdély egy hét alatt

Csoportkép

Iskolánk pályázatot nyert a Határtalanul Program keretében egy csereprojekt megvalósítására a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium székely diákjaival.

Április 14-én éjszaka indultunk. Nagyon izgatottak voltunk, az első pár órában mindenki zenét hallgatott, nevettünk, aztán végül mindenki megadta magát, és aludtunk. Voltak, akik a busz folyosóját találták kényelmesnek. Reggel 6 órakor meg is érkeztünk a határhoz. Onnantól kezdve figyeltük az erdélyi hegyes-völgyes, vadregényes tájat. Megálltunk Szebenben városnézésre, több helyen koszorúzni.

Délután megérkeztük a szállásunkra. Székelykeresztúr központjában, szép környezetben, kerti tóval és fákkal volt körülvéve.

Másnap megismerkedtünk az Orbán Balázs Gimnázium diákjaival - akik kedvesen fogadtak minket-, és a környékkel, rengeteget sétáltunk, felmentünk a Jézus-kiáltóhoz, a Rugon-tóhoz, ahol találkoztunk egy helyi pásztorral, majd megkoszorúztuk Petőfi körtefáját. A délután során meglátogattuk Domonkos gazdát, ahol sok kölyök kuvaszt simogathattunk, gyönyörködtünk a tájban egy magas dombról, ahol páran (emberekből) kiraktuk iskolánk nevét. Sajtot kóstoltunk, és meghallgattuk Domonkos bácsi anekdotáit, amin sokat nevettünk.

Harmadik napunkon a vendéglátó iskola mindennapjaiba nyertünk bepillantást. Számos tanórán vettünk részt, megcsodálhattuk a helyi diákok János vitéz előadását. Ebéd után első úticélunk a Gyilkos-tó volt, azután megnéztük a Békás-szoros meredek vonulatait, melyek sokszor ijesztőnek hatottak. A szoros mellett folyt egy gyönyörű, sziklás, kavicsos, mohás patak.

Legtartalmasabb napunkon ellátogattunk a parajdi sóbányába, megcsodáltuk a Mohos-lápot, Szent Anna-tavat, és a Torjai Büdösbarlangot. Nagyon sokat túráztunk, fényképeket készítettünk (bár ezt megállás nélkül tehettük volna, hiszen minden pillanatot érdemes lett volna megörökíteni.) A Mohos-lápnál egy jókedélyű idegenvezető fogadott minket, ő már a sokadik bizonyítéka volt annak, hogy a székelyek vidámak és ízes humorral rendelkeznek. A Szent Anna-tónál pár fiú készített egy tutajt, és beálltunk a hagyománnyá vált csoportkép-készítéshez a homokba vésett ’Munkácsy’ felirat mögé. A Torjai büdös barlang tövében meghallgattuk az aktuális legendát a Székelyföldi legendáriumból. A Nyerges-tető kopjafái között hosszasan elidőztünk, megkoszorúztuk a kaposvári emlékoszlopot.

Összegezve, nagyon sok nevezetességet megtekintettünk, megismerkedtünk egy kicsit az ottani diákok életével, iskolájával. Jó érzés volt azt látni, hogy a határon túl is megtartva a nyelvet és a szokásokat, magyarok maradtak az ott élő emberek. Rengeteget sétáltunk szebbnél szebb helyeken, de úgy gondolom minden fáradságot megért. Akárhol voltunk, mindenhol jó hangulat volt, és nemcsak iskolatársakkal, hanem az erdélyi diákokkal is jó barátságok alakultak ki. Jó volt a kísérő tanárokkal is az iskola keretein kívül beszélgetni. Rendkívül sok élmény gyűjtöttünk be ez alatt az egy hét alatt, úgy gondolom mindenki nagyon élvezte. Amikor hazajöttünk, azt mondtam a családomnak és barátaimnak, hogy vissza szeretnék menni, és ezt nektek is látnotok kell, mert ez kihagyhatatlan.

Június elején (május 30. és június 5. között) negyven székelykeresztúri diák és négy kísérőtanár érkezett városunkba. A megérkezés napján az esti órákban iskolánk tanárai kísérték ki a vendégeket a zselickisfaludi szállásra, ahonnan csillagtúraszerűen kirándultak itt tartózkodásuk során. Kaposvári közös sétáink során rengeteget beszélgettünk az erdélyi diákokkal, megtekintették a városunk nevezetességeit. Tanórákat látogattak nálunk, illetve gyárlátogatáson vettek részt a Videoton ipari parkban. Egy teljes napot töltöttünk közösen a Balatonon, ahol a víz (a bátrabbaknak) már fürdésre is alkalmas volt. Megcsodáltuk a panorámát a fonyódi és a balatonboglári kilátóból. Közös kirándulásaink során ellátogattunk a Zselic Csillagoségbolt Parkba is. Az erdélyiek kérésére megismételtük a tavalyi élményparki programot a Katica-tanyán. Kíváncsiak voltak a szennai falumúzeumra és Berzsenyi Dániel niklai emlékházára is. Esténként közös programokat szerveztünk: táncház, esti séták, zselickisfaludi látogatások. A néhány nap legkülönlegesebb élménye a június 4-ei trianoni emlékműsor közös elkészítése, meghallgatása és az emlékműnél tett koszorúzás. A tartalmas programok mellett volt lehetőségünk új barátságokat kötni, kötetlen beszélgetéseket folytatni.

A néhány nap emlékét őrzik azok a fényképek, amiket székely diáktársainkkal készítettünk.